Negyedik rész

Másnap reggel Lunát a csengőhangja ébresztette. Szinte kiugrott az ágyból, hisz ez a szám szinte soha nem szokott szólni a telójából. Nick nem tartozott azok közé, akikkel napi vagy legalábbis heti szinten tartja a kapcsolatot telefonon keresztül. Végig futott a lány agyán minden lehetséges magyarázat, miért hívja reggel fél hétkor, de semmi magyarázatot nem talált rá.
- Igen? - vette fel a telefont álmosan.
- Uh... felébresztettelek? - szólalt meg a fiú lágy, nyugodt hangja. - Bocsi, nem akartam.
- Nem baj. Úgyis... - ránézett az órájára. - Úgyis fél óra múlva keltem volna.
- Bocsi, tényleg nem akartam, de beszélnünk kell!
- Miről? - tisztul ki Luna hangja.
- Nem telefontéma - jelentette ki határozottan a fiú.
- Értem, akkor suliban....?
- Eléd megyek. Fél óra, és ott vagyok! - letette. Luna megrémült. Még sose volt nála, és sose jött elé. És miről akar beszélni? A következő problémája az idő volt. Mindössze fél óra nem volt elég arra, hogy teljesen toppon legyen. Mire sikerült a ruháját kiválasztania negyed órája oda volt, és a smink, reggeli még sehol.
- Szia! - lépett ki a kapun Luna. Gyorsabban el telt a másik negyed óra, mint gondolta, a reggelit ki kellett hagynia.
- Hello - mosolygott rá Nick. Persze, rajta nem látszott meg a korai kelés. Miért is látszana?
- Öhm... miről akartál beszélni? - indultak el a suli elé feleakkora tempóban, mint általában Luna menni szokott. Volt még fél órája, és csak öt perc innen a suli.
- Figyelj, tudom, hogy ennél nagyobb ostobasággal még senki elé nem álltak oda, főleg ilyenkor...
- Igen? - sürgette egy kicsit.
- Tudom, hogy láttad, és... - most a tegnapi képre gondol? Luna furán nézett a srácra. Mégis minek jön ide hétfő reggel, csak ezért, hogy megkérdezze, látta-e a posztot? Semmi értelme nem volt.
- Sok mindent láttam. Mégis melyikre gondolsz? - Nick megállt, és Luna szemébe nézett.
- Ahj, ne csináld már! Ez nekem így nehéz, nem voltam még ilyen szituációban, kérlek ne nehezítsd meg te is! - Luna tovább indult. Egyenesen előre nézett.
- És, együtt vagytok?

Harmadik rész

Lunát boldogság árasztotta el. Megfeledkezve a válasz-SMS-ről azonnal hívta Evat.
- Azonnal ott vagyok! - csak ennyit mondott, és letette a telefont. Alig telt bele pár perc, megszólalt a csengő, és Eva toporgott a szobája ajtajában. Izgatottan, és egy kicsit rejtelmesen méregette barátját.
- Mit írtál vissza neki? - kereste tekintetével a telefont. Luna riadtan nézett rá, megfogta a telefont, és a válaszgombra nyomott. Mit írhatna vissza neki? Az igazat mégsem írhatta.
"Bocsi, de anyunak kellett segíteni."
A válasz szinte azonnal jött, amin a lányt meglepte. Eva csak sunyin ült mellette. 
" Legközelebb szólj anyudnak, hogy egész napra mész el :P"
- Érdeklődik, és válaszol! És nem te kezdeményeztél... WoW! - Luna próbálta tagadni, hogy ez neki semmit nem jelent, de a legjobb barátnője ült mellette, mit tehetett volna? 
- Maradsz vacsorára? 
- Nem, nem lehet. Anyu valami egészen különlegessel készül, mert a tesóm csinált valami nagyon szuper dolgot, amit egyébként minden második embernek sikerül - Luna elnevette magát. Tudta, hogy Eva mennyire szereti az öccsét, de nagyon is tudta idegesíteni a dolgai. Ilyen volt az egyik állandó jutalmazás. - Meg amúgy is, azért jöttem, hogy lássam, tényleg jól vagy. Hisz ismerlek, de sose lehet tudni - indult az ajtó felé Lunát meg se várva. A következő pillanatban már a bejárati ajtó csattanását lehetett hallani. 
Kicsivel később Luna felment FACEBOOK-ra. A posztokat nézegette, amikor megrakatta egy kép a figyelmét. Egy csomó képen meg volt jelölve, de ez elkerülte a figyelmét. Kem fotózta az összeset, és persze, amit ő fotóz minden felkerül az facebook oldalára, instájára, és egyéb közösségiére. Viszont az az egy kép alatt a kommentek valamit elindítottak Lunában.
"Tom: Jol elvoltatok Nick
Nick: az biztos XD
Megan: Ki az ott az oledben Nick?
Tom: egy jo fej osztalytars 
Megan: Milyen Luna ul a pasim oleben??"
Luna dermedten nézett e képernyőre. Pasi? Milyen pasi? Nickről beszél? De akkor Nick miért nem említette? Luna ezeken agyalt, amikor újabb hozzászólás érkezett.
"Nick: Luna, csak egy osztálytárs
Megan: es mit keres az oledben??
Nick: Meg, nyugi! Kem éppen egy olyan pillanatot kapott el, ami... "

Most akkor Nicknek van barátnője? Több hozzászólás már nem érkezett, inkább csak like-ok. Luna lecsapta a laptop tetejét, és bebújt az ágyba. Ha Nicknek van barátnője, mégis miért nyit Luna felé? Vagy csak szimpla udvariasság, esetleg barátság lenne a szándéka?

Második rész

- Na, gyere már! - noszogatta Eva.
- Rendben, mi a napi program? - érdeklődött Luna, mégis mire készüljön.
- Nem tudom. Azt Nick szervezte.
- Remek... - Luna nagyot nyelt, mintha a félelmét akarná lenyelni, majd követte Evat a többiekhez. - Sziasztok! - köszönt oda erőtlenül idétlen integetés közben.
- Szia Lu, jól vagy? - köszönt Tom.
- Persze - erőltetett egy mosolyt magára, amivel látszólag Tom beérte. Kibírod csajszi, erős vagy!
- És mit csinálunk Nick? - érdeklődött Vicky, telefonját zsebre dugva.
- Gondoltam elmehetnénk a partra, szeretjük azt a helyet, és nem zavarunk senkit.
- Egész nap!? - érdeklődött Kem.
- Ha nektek úgy jó...
- Akkor hozok valami kaját - indult meg Nicky az ellenkező irányba, mint amerre a part van.
- Eddig miért nem ültünk le? - ocsúdott fel Vikcy, bár már majdnem feküdt a földön.
- Mintha te eddig nem azt csináltad volna - fordult értetlenül Nick a lány felé. Csak egy gúnyos grimasszal válaszolt. - Amúgy is Lunát vártunk - jelentette ki a fiú fura mosoly kíséretében. Luna idegesen fogta meg legjobb barátnője karját, és rángatta arrébb. Kétségbeesetten Eva szemébe nézett.
- Hogy értette? Miért vártatok rám? Miért várt Ő rám?
- Ahj, Luna. Nem vagy te egy kicsit paranoid? Abba nem gondolsz bele, hogy szimplán udvarias? - mosolyodott el.
- Hát... van benne valami.
- Lányok! Jöttök? - hallották Vicky hangját.
- Gyere menjünk, már várnak!
A délelőtt egészen jól telt. Beszélgettek, nevettek, mindent amit egy normális tinédzser csoport szokott csinálni a parton. Már dél lehetett, mikor Nick felállt minden szó nélkül és a vízhez sétált.
- Ki kér egy kis frissítő locsolást? - röhögött.
- Most ugye csak viccelsz? - háborodott fel a rockker. - A közelembe ne gyere!
- Miért ne? - mosolygott aljasan. - Nektek nincs melegetek, Luna?
- Hm...? - tekintetét a fiúéra helyezte. - Kösz, nem... - érezte, hogy elvörösödik. A földön ült tehetetlenül, Eva az előbb állt fel mellőle. Valami hideg ért a bőréhez, ami eláztatta a ruháját. - Mi a...? - Nick állt a háta mögött egy vizes flakonnal a kezében.
- Locsolócsata! - üvöltötte el magát Nicky. Vicky riadtan futott hátrébb a bokrokig, Tom a vízben birkózott Evaval, Kem a parton maradt, és a telefonjával babrált, Luna és Nick pedig... egymás ölében. - Öhm.. mennem kell! Szi... sziasztok - kibontakozott a fiú öléből, kimászott a vízből, és meg sem állt hazáig. Telefonját kikapcsolta, és eldugta a szoba legtávolabbi pontjába. Csak este vette elő, mikor már sikerült rendbe tenni magát. Egy új üzenet:
"Miért rohantál el?" 

Első rész

Szép tavaszi nap virradt Tarára. Nem az a zajos, nyüzsgős hétköznap, mikor mindenki ideges, hogy időbe beérjen a munkába vagy éppen iskolába, ez egészen más. Tarán a reggelek általában csendesek, és sokkal nyugodtabbak. Luna éppen a reggeliéhez fogott, mikor megcsörrent a telefonja.
-Haló?
- Luna, te vagy az? - Luna félretartotta a fülétől a telefont.
- Eva, még nem vagyok süket, de ha így folytatod a fülészeten kötök ki... Minden rendben?
- Most mit csinálsz? Mindegy, akármit is csinálsz, fél óra múlva ráérsz? Találkozhatnánk - sikította lelkesen a lány. Luna unottan meredt maga elé, csak forgatta a kanalat a tányérjában.
- Persze, hol gondoltad?
- A dombon? Oda olyan ritkán megyünk, és ma olyan szép idő van.
- Rendben - nevette el magát Luna. - Akkor ott, Ciao! - azzal lerakta a telefont. Mit tervez már megint Eva? Meglepetéseiről híres, aminek általában mindenki szokott örülni, kivéve Lunat, ha abban a tervben szerepel egy bizonyos személy. Eva jól tudta, hisz ő volt, aki először megbarátkozott a lánnyal, mikor Tarára költözött, azóta is legjobb barátnők; de próbálta megszerettetni vele a tényt, ha szeretne valamit a fiútól, el kéne viselni a közös programokat. A reggelit befejezvén, Luna elindult a dombra. Eva már messziről észrevette, ugrándozva fogadta.
- Luna, de jó, hogy itt vagy! Nézd csak kik vannak még itt? - mutatott kicsivel messzebb, egy kisebb csoport felé.
- Eva, ugye nem...? - Luna megdermedt. Ha ő a társaságukban volt mindig feszengett. Az ő társaságuk tágabb fogalom, Nick, a legmenőbb fiú; Tom, Nick legjobb haverja; Kem, kocka, Nickék gyerekkori barátja; Nicki; Nick menő tesója; Vicky, Nicky legjobb barátnője, rocker.
- Nyugi! - Eva megfogta a karját, és a többiek felé noszogatta. - Jó lesz. Bátorság csajszi! - Eva pontosan, jól tudta, hogy Lunaban nem csak egy szimpla idegesség van a menők miatt, Luna belezúgott Nickbe.
- Remélem... - csuklott el a hangja.

Prológus

15 évvel ezelőtt

- Szerinted jó ez így? - kérdezte remegve a nő. Barna haja csomókban tapadt nedves arcára. Zöldes szemei ragyogtak a sötétben. A férfi közelebb húzódott hozzá, és egy csókot nyomott puha, nedves ajkára. Szenvedélyes, hosszú csókot. - Félek Robin! Nem akarom ezt tenni vele, így csak becsapom... becsapjuk.
- Oh, Naomi! - sóhajtott a férfi. - Nem lesz semmi baj, de hadd emlékeztesselek, hogy te vetetted fel ezt az ötletet.
- De... mi van, ha nem tudunk beilleszkedni? Ha megtalálnak? - aggodalmaskodott a nő. - Ha a lányunk három éves korában meglát valamit a TV-ben, és kivetíti magának? Vagy még rosszabb...
- Elég legyen! Nem lesz semmi baj, és amúgy sem fordulhatunk vissza! - elhajtott egy ágat Naomi arca elől. A nő karjában valami mocorogni kezdett. Egy apró csecsemő feküdt anyja szoros ölélésében.
- Ne most Luna, csak ne most kezdj el sírni - suttogta maga elé Robin. Fekete hajában már jelentek meg ősz tincsek kora ellenére. Naomi ringatni kezdte a csecsemőt. Visszaaludt.
- Nem csinálhatjuk ezt sokáig Robin... Találnunk kéne egy város, ahol legalább addig el tudunk bújni, amíg meg nem szokjuk az itteni életet - Robin fáradtan nézett feleségére. Igaza volt, jól tudta, de mégis mit tehetne? A legkiképezettebb katonák voltak a nyomukban, hibára várva. Nem, most egyetlen egy kisebb hibát sem védhettek. Nem volt meg nekik ez a luxus, még ha el is tudnának menekülni; Luna életét nem veszélyeztetné. - Egyre közelebb jönnek! Vigyázz! - sikoltott fel Naomi, mire Robin a figyelem központjára terelte tekintetét. Egy hatalmas, pikkelyes griff állt mellette.
- Fuss Naomi! Vidd innen a gyereket! Én feltartom, velem ne foglalkozz, megtalállak.
- Robin, én nem... - szomorodott el a nő, de tudta, most csak egy lehetősége van: ha itt hagyja a férjét. Még egy griff közeledett. Sírva kezdett hátrálni.
- Szeretlek! - és már a griffre összpontosított. Naomi az erdő széle felé sietett, próbált nem visszafordulni, és felbukni. Hangos reccsenést hallott maga mögül, rémülten megállt, lassan megfordult. Egy villanást látott, onnan ahol pár perce még Robinnal váltott egy csókot, amit férje vérfagyasztó sikolya követte. Kész, ennyi volt. Nincs már senkije csak Luna. Nem ezt érdemelte Robin! Szerető és gondoskodó férj volt, remek állampolgár, és a legjobbak között volt, erre egy istenháta mögötti erdőben kellett meghalnia... Viszont férje halála azt jelentette, hogy most rajta a sor. A griffek követni fogják őt, és isten tudja mi vár még rá ezek után.
Vijjogások éles sikolya váltotta fel az eső békés kopogását. Naomi rémülten keresett egy biztos fedezéket, ahova nem könnyű a bejutás.
- Sajnálom kicsim, de meg kell tennem! - csomagolta ki Lunát a meleg védelméből, és elővett egy üvegcsét, kinyitotta azt, majd csókot nyomott a csecsemő homlokára, és a szájába nyomta az üvegcse száját. Luna nagyokat kortyolt belőle szomját oltva, erejét blokkolva. Valami elkezdte kaparni a földet, és egy csőr jelent meg Naomi lábánál. Éles fájdalommal vájt bele a nő húsába, kiharapva onnan egy cafatot.
- A francba! - felemelte a kezét, mormolni kezdett valamit. Fehér fény villant fel, a griff méterekre arrébb repült, egy fába érkezett, ami bajjóslón reccsent egyet. A madár csak élettelenül esett a földre. Naomi és a csecsemő helyén egy égett folt maradt emlékeztetőül, hogy itt történt meg Luna Angeldale elrejtése, ereje sokkolásával; és ebben az erdőben halt meg Robin Angeldale...