Első rész

Szép tavaszi nap virradt Tarára. Nem az a zajos, nyüzsgős hétköznap, mikor mindenki ideges, hogy időbe beérjen a munkába vagy éppen iskolába, ez egészen más. Tarán a reggelek általában csendesek, és sokkal nyugodtabbak. Luna éppen a reggeliéhez fogott, mikor megcsörrent a telefonja.
-Haló?
- Luna, te vagy az? - Luna félretartotta a fülétől a telefont.
- Eva, még nem vagyok süket, de ha így folytatod a fülészeten kötök ki... Minden rendben?
- Most mit csinálsz? Mindegy, akármit is csinálsz, fél óra múlva ráérsz? Találkozhatnánk - sikította lelkesen a lány. Luna unottan meredt maga elé, csak forgatta a kanalat a tányérjában.
- Persze, hol gondoltad?
- A dombon? Oda olyan ritkán megyünk, és ma olyan szép idő van.
- Rendben - nevette el magát Luna. - Akkor ott, Ciao! - azzal lerakta a telefont. Mit tervez már megint Eva? Meglepetéseiről híres, aminek általában mindenki szokott örülni, kivéve Lunat, ha abban a tervben szerepel egy bizonyos személy. Eva jól tudta, hisz ő volt, aki először megbarátkozott a lánnyal, mikor Tarára költözött, azóta is legjobb barátnők; de próbálta megszerettetni vele a tényt, ha szeretne valamit a fiútól, el kéne viselni a közös programokat. A reggelit befejezvén, Luna elindult a dombra. Eva már messziről észrevette, ugrándozva fogadta.
- Luna, de jó, hogy itt vagy! Nézd csak kik vannak még itt? - mutatott kicsivel messzebb, egy kisebb csoport felé.
- Eva, ugye nem...? - Luna megdermedt. Ha ő a társaságukban volt mindig feszengett. Az ő társaságuk tágabb fogalom, Nick, a legmenőbb fiú; Tom, Nick legjobb haverja; Kem, kocka, Nickék gyerekkori barátja; Nicki; Nick menő tesója; Vicky, Nicky legjobb barátnője, rocker.
- Nyugi! - Eva megfogta a karját, és a többiek felé noszogatta. - Jó lesz. Bátorság csajszi! - Eva pontosan, jól tudta, hogy Lunaban nem csak egy szimpla idegesség van a menők miatt, Luna belezúgott Nickbe.
- Remélem... - csuklott el a hangja.