2016. február 5., péntek

Hetedik rész

- Tudod te azt jól - mosolygott unokatestvére szemébe. - Luna, ne hazudj magadnak. Valami akkor mondani akart neked, és tökre zavarba jött, amikor odamentem. Az ilyen srácok általában jól kezelik a helyzeteket, nem pedig megfutamodnak, hacsak...
- Ugyan már! - kételkedett a lány. - Miért szeretne bele egy olyan lányba, mint amilyen én vagyok!?
- Miért is ne? Mondj egyetlen indokot rá. Na, hallgatlak! - csönd lett. Most mit mondjon Luna? Csak kifogásokat tudna kitalálni azzal meg nem segítené a helyzetét.
- Megan! - jutott eszébe.
- Hogy ki? - nézett rá érdeklődve Mel.
- Megan, egy csaj, aki tegnap közösségin rendezett féltékenységi jelenetet Nicknek címezve...
- Léteznek féltékeny emberek - nyugtázta Mel.
- És azt mivel magyarázod, hogy Nick nem tagadta, hogy a pasija és csak annyival letudott, hogy csak egy vagyok az osztály többi tagjából? - Mel nagyot sóhajtott. Nem volt sok kapcsolata, de ami volt, az is csúnyán ért véget. Szimplán csak hamar megismerte az embereket, tudott olvasni a mozdulatokban.
- Luna, nézd. Én csak elmondtam mit láttam, a többi a ti dolgotok. Nem akarok semmit be beszélni, és nem akarok befolyásolni.
- Köszönöm - ölelte át szorosan Melt. - És így év végére beiratkozol még a suliba, vagy lezártad már az évet?
- Legszívesebben ellógtam volna, de anyu szigorúan veszi, így holnap megismerhetem az új, ideiglenes osztályomat egy hónapra. Remek!
- Ch, szülők - tetetett felháborodást Luna.
- Na, de veled mi van? Nem lett volna ma sulid? - Lunának ekkor jutott eszébe a reggeli jelenet, és hogy bizony, ma hétfő van. Riadtan nézett unokatesójára.
- A francba! Anyut rá kell beszélnem, hogy igazolja le nekem... - Mel hangosan felnevetett.
- Délutánra mit tervezünk?
- El mehetnénk valahova. Annyira nem ismerem ezt a várost, és Evaval sem találkoztam még, pedig annyit meséltél róla.
- Rendben, ha vége a sulinak felhívom, hogy ráér-e, de most menj pakolni! - terelte unokatesóját egy szoba felé.
Lunának nem kellett sokat várnia, ahogy vége volt a tanításnak csörgött a telefonja Eva számát jelezve.
- Te áruló! - hallotta legjobb barátnője hangját, ahogy felvette a telefont. - Mégis hol voltál? Mi volt fontosabb annál, hogy egyedül hagyj témazáró közben? - még egy megoldandó gond Luna listáján.
- Eva, Nickkel elindultunk a suliba, amikor Meli...
- NICKKEL? Mit keresett ott Nick? Várj... OTT VAN MELINDA? Ott van az unokatesód, és nekem nem szólsz? - visongott örömében Eva.
- Ezért hívtalak - nevetett fel hangosan Luna. - Délután hol találkozzunk?
- A parton! - jelentette ki Eva, és már le is tette.
A délután azon fele hamar eltelt, amíg Mel berendezkedett, sőt igazolást is könnyű volt szerezni, viszont, ami ezek után következett Luna legszívesebben sírva rohant volna haza.
- Mel, ő itt Eva, a legjobb barátom. Eva, ő pedig itt Melinda, az...
- ... az unokatesód. Tudom! Végre már! - háborodott fel Eva, majd szorosan megölelte Melt.
-Eva, ők mit keresnek itt? - fagyott le Luna, ahogy meglátta a közeledő, ismerős arcokat. - Pontosabban, Ő mit keres itt?

2016. február 2., kedd

Hatodik rész

- Luna, de jó, hogy látlak! - ugrott valaki a lány nyakába. Luna értetlenül viszonozta az ölelést. A végestnemérő ölelés után, Luna a "támadója" szemébe nézett, és csak elnevette magát. Nick hátrált pár lépést, kellemetlenül elmosolyodott.
- Mel, de örülök, hogy itt vagy! De mégis hogyan? - Mel észrevéve magát, haját megigazítva megköszörülte a torkát.
- Uh, de szörnyű vagyok, valamit megzavartam! Bocsánat... - sütötte le a szemét. Luna megsimította a karját, és rámosolygott.
- Mel, téged olyan ritkán látni. Sosem zavarsz. Nick, ő itt Melinda, az egyetlen unokatesóm. Mel, ő pedig Nick, a... - megcsuklott a hangja. - Az egyik osztálytársam.
- Aham, osztálytársad - mormolta alig halhatóan. - Luna, én most...
- Mel, úristen! De mikor jöttél? Nekem miért nem szóltál? - Nicket már meg sem hallotta, mintha nem vele folytatott volna le egy elég kényes témát. - Bocs, Nick majd még beszélünk! Csáó!
- Na és a suli? - de Luna már akkor rég elment onnan.
Pár perc múlva Lunáék már a házban lébecoltak. Luna szülei elmentek dolgozni, és hiába próbálta hívni őket nem érte el.
- Hey, Luna! Nem akarok beleszólni, de ki volt az a srác, akivel beszéltél? - érdeklődött Mel, miközben egy epres fagyit nyalogatott.
- Milyen fiú? - nézett rá értetlen szemekkel Luna, és egy nagyot nyalt a saját fagylaltjába.
- Akivel azelőtt beszéltél, mielőtt csúnyán megzavartalak volna. Mi is volt a neve? Nig...
- Nick? Mi van vele? - értetlenkedett Luna. - Csak egy barátom a suliból... - Melinda kételkedve méregette az unokatestvérét.
- Biztos vagy te ebben?
- Hogy mi?
- Mert nekem nem úgy tűnik, mintha Nicknek te is "csak egy haver" lennél a suliból. És szerintem igenis megzavartam valamit. Bocsi!
- Mel, tényleg semmi baj. Nickkel csak... - most mondja el, hogy egy kisebb féltékenységi jelenetet rendezett le mielőtt megérkezett volna? Na azt nem! - Várj csak, hogy értetted?

Ötödik rész

Nick visszarántotta a lány karját, szembefordította magával, és egyenesen a szemébe nézett. Luna nem tudott mit kezdeni a fiútekintetében bujkáló mosollyal. A következő pillanatban Nick szorosan átölelte Lunát, és felnevetett.
- Mit nevetsz? - próbálta ellökni magát sikertelenül. - Előbb még nem nehéz volt ez a szitu?
- Rajtad - mosolyogva indult el újra az iskola felé.
- Rajtam!? Most éppen milyen nevetséges dolgot csináltam? Mert megértem, ha bármikor máskor kinevetsz, megérdemlem, de most? - akadt ki Luna.
- Megannal nem vagyunk együtt - most lett elege. Bele se gondolt, hogy ennek talán következményei is lehetnek, csak mondta a magáét.
- Akkor? Miért írta, azt amit írt!? Ha nem te vagy a pasija, akkor ki? Vagy várj, van egy jobb kérdésem! Ha nem a te öledben bénáztam azon a képen, akkor kiében!? Vagy esetleg még hány Luna volt akkor ott?
- Beismerem, sokat voltam vele, és azt is beismerem, hogy olyat is csináltam vele, ami egy kicsit félreérthető volt, de nem csókoltam meg, és nem is kértem, hogy legyen a barátnőm, és ha ő kérte is tőlem, nemet mondtam. Vagyis ezt ő értette félre - magyarázta, de egy valamit még mindig nem értett a lány.
- És amikor kérdőre vont? - kérdezte szárazon. - Mikor megkérdezte, hogy ki ül az öledben? Erre te mit is írtál? "Csak egy osztálytársa." És ez nekem pont úgy hangzik, mint amikor valaki a barátnője előtt magyarázza ki magát, hogy ki az a szerencsétlen balfék, aki ráesett. Akkor most mi van? És... és miért nem tagadtad, hogy a pasija vagy? Válaszokat szeretnék Nick... - fejezte be fáradtan.
- Mert... mert nem olvastam vissza... utána Tom szólt, hogy most mi van - motyogta.
- Aha, és ennek kicsit sincs átverés szaga? Ezt most el kéne hinnem? - nézett reménytelenül Nick szemébe. Alig lépett így párat, majdnem felbukott egy kivágott fatörzsben.
- Vigyázz! Óvatosan, a végén még kórházban kötsz ki... - rántotta maga mellé a fiú. Luna hátrasöpörte a haját, összeszedte magát, és újra megszólalt.
- És ha be is venném, ezt akartad megbeszélni? Ez volt olyan halaszthatatlan? És mégis miért? - vett egy nagy levegőt. - Miért pont velem?