- Mel, de örülök, hogy itt vagy! De mégis hogyan? - Mel észrevéve magát, haját megigazítva megköszörülte a torkát.
- Uh, de szörnyű vagyok, valamit megzavartam! Bocsánat... - sütötte le a szemét. Luna megsimította a karját, és rámosolygott.
- Mel, téged olyan ritkán látni. Sosem zavarsz. Nick, ő itt Melinda, az egyetlen unokatesóm. Mel, ő pedig Nick, a... - megcsuklott a hangja. - Az egyik osztálytársam.
- Aham, osztálytársad - mormolta alig halhatóan. - Luna, én most...
- Mel, úristen! De mikor jöttél? Nekem miért nem szóltál? - Nicket már meg sem hallotta, mintha nem vele folytatott volna le egy elég kényes témát. - Bocs, Nick majd még beszélünk! Csáó!
- Na és a suli? - de Luna már akkor rég elment onnan.
Pár perc múlva Lunáék már a házban lébecoltak. Luna szülei elmentek dolgozni, és hiába próbálta hívni őket nem érte el.
- Hey, Luna! Nem akarok beleszólni, de ki volt az a srác, akivel beszéltél? - érdeklődött Mel, miközben egy epres fagyit nyalogatott.
- Milyen fiú? - nézett rá értetlen szemekkel Luna, és egy nagyot nyalt a saját fagylaltjába.
- Akivel azelőtt beszéltél, mielőtt csúnyán megzavartalak volna. Mi is volt a neve? Nig...
- Nick? Mi van vele? - értetlenkedett Luna. - Csak egy barátom a suliból... - Melinda kételkedve méregette az unokatestvérét.
- Biztos vagy te ebben?
- Hogy mi?
- Mert nekem nem úgy tűnik, mintha Nicknek te is "csak egy haver" lennél a suliból. És szerintem igenis megzavartam valamit. Bocsi!
- Mel, tényleg semmi baj. Nickkel csak... - most mondja el, hogy egy kisebb féltékenységi jelenetet rendezett le mielőtt megérkezett volna? Na azt nem! - Várj csak, hogy értetted?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése