- Tudod te azt jól - mosolygott unokatestvére szemébe. - Luna, ne hazudj magadnak. Valami akkor mondani akart neked, és tökre zavarba jött, amikor odamentem. Az ilyen srácok általában jól kezelik a helyzeteket, nem pedig megfutamodnak, hacsak...
- Ugyan már! - kételkedett a lány. - Miért szeretne bele egy olyan lányba, mint amilyen én vagyok!?
- Miért is ne? Mondj egyetlen indokot rá. Na, hallgatlak! - csönd lett. Most mit mondjon Luna? Csak kifogásokat tudna kitalálni azzal meg nem segítené a helyzetét.
- Megan! - jutott eszébe.
- Hogy ki? - nézett rá érdeklődve Mel.
- Megan, egy csaj, aki tegnap közösségin rendezett féltékenységi jelenetet Nicknek címezve...
- Léteznek féltékeny emberek - nyugtázta Mel.
- És azt mivel magyarázod, hogy Nick nem tagadta, hogy a pasija és csak annyival letudott, hogy csak egy vagyok az osztály többi tagjából? - Mel nagyot sóhajtott. Nem volt sok kapcsolata, de ami volt, az is csúnyán ért véget. Szimplán csak hamar megismerte az embereket, tudott olvasni a mozdulatokban.
- Luna, nézd. Én csak elmondtam mit láttam, a többi a ti dolgotok. Nem akarok semmit be beszélni, és nem akarok befolyásolni.
- Köszönöm - ölelte át szorosan Melt. - És így év végére beiratkozol még a suliba, vagy lezártad már az évet?
- Legszívesebben ellógtam volna, de anyu szigorúan veszi, így holnap megismerhetem az új, ideiglenes osztályomat egy hónapra. Remek!
- Ch, szülők - tetetett felháborodást Luna.
- Na, de veled mi van? Nem lett volna ma sulid? - Lunának ekkor jutott eszébe a reggeli jelenet, és hogy bizony, ma hétfő van. Riadtan nézett unokatesójára.
- A francba! Anyut rá kell beszélnem, hogy igazolja le nekem... - Mel hangosan felnevetett.
- Délutánra mit tervezünk?
- El mehetnénk valahova. Annyira nem ismerem ezt a várost, és Evaval sem találkoztam még, pedig annyit meséltél róla.
- Rendben, ha vége a sulinak felhívom, hogy ráér-e, de most menj pakolni! - terelte unokatesóját egy szoba felé.
Lunának nem kellett sokat várnia, ahogy vége volt a tanításnak csörgött a telefonja Eva számát jelezve.
- Te áruló! - hallotta legjobb barátnője hangját, ahogy felvette a telefont. - Mégis hol voltál? Mi volt fontosabb annál, hogy egyedül hagyj témazáró közben? - még egy megoldandó gond Luna listáján.
- Eva, Nickkel elindultunk a suliba, amikor Meli...
- NICKKEL? Mit keresett ott Nick? Várj... OTT VAN MELINDA? Ott van az unokatesód, és nekem nem szólsz? - visongott örömében Eva.
- Ezért hívtalak - nevetett fel hangosan Luna. - Délután hol találkozzunk?
- A parton! - jelentette ki Eva, és már le is tette.
A délután azon fele hamar eltelt, amíg Mel berendezkedett, sőt igazolást is könnyű volt szerezni, viszont, ami ezek után következett Luna legszívesebben sírva rohant volna haza.
- Mel, ő itt Eva, a legjobb barátom. Eva, ő pedig itt Melinda, az...
- ... az unokatesód. Tudom! Végre már! - háborodott fel Eva, majd szorosan megölelte Melt.
-Eva, ők mit keresnek itt? - fagyott le Luna, ahogy meglátta a közeledő, ismerős arcokat. - Pontosabban, Ő mit keres itt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése