- Most visszamegyünk a többiekhez, mert már biztos hiányolnak, de ne úgy, mint két osztálytárs, akik félnek a másik közelében. Ez túl távoli lenne. Próbáljunk meg egymással úgy viselkedni, mint Evaval vagy Tommal, okés? A többit majd meglátjuk.
- Rendben - azzal átölelték egymást. Mikor visszamentek éppen Mel mesélt valamit a többieknek. Nagy átéléssel mesélt egy kiskutyáról, meg valami lányról, közbe pedig próbálta
- Hé, srácok! Nem megyünk el az erdő melletti mezőre? - vetette fel az ötletet Melinda.
- Menjünk! - kiáltották be többen is. Amikor megérkeztek, letelepedtek egy fa árnyékába. Tavasz végét járta már, az idő ilyenkor mindig kellemesebb, mint máskor. A nap süt már meleget adva, a hó egy ideje elolvadt és a fák üde, zöld lombkoronái között a napsugarak utat találnak maguknak a talaj felé. Madarak trillázása árasztja el az egész környéket, csak a városközpontban váltja fel a kocsik zaja.
Lunáék élvezték a délutánt. Énekeltek, táncoltak és sztorizgattak, mígnem Melnek támadt egy ötlete, miszerint tök jó buli lenne egy csapatversenyt csinálni. Az egyik csapatot Kem, Vicky, Nicky és Mel alkotta, míg a másikat Luna, Eva, Tom és Nick. Sokat szórakoztak ezen is. Különféle ügyességi és logikai feladatokat találtak ki, majd a vesztes csapatnak körönként furábbnál furább büntetéseket. Visszafelé menet Tara egyetlen folyójához értek, ami ebben az időszakban a legszebb. Mindenhol virágok, a víz ragyogó kéken csillogott. A csapat itt is eltöltött egy órát, aminek egy része persze a tegnapi nap elmesélésével történt. Luna és unokatestvére már elindul hazafelé, amikor a lányt visszahúzta egy kéz.
- Nick, mit csinálsz? Nekem mennem kéne... - mutatott a várakozó, szőke hajú lány felé.
- Nem bírom tovább Luna! Nélküled nem... - szorosan magához ölelte egy csók kíséretében. Luna első csókja... Luna első csókja Nickkel egy varázslatos helyen. A lány zavartan lépett el a fiú mellől, majd zavartan lépkedett hazafelé, miközben unokatestvére végig mosolygott mellette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése