- Bocs, beengedtél? - lökte meg Lunát valakit. A lány értetlenül fordult meg, mire a döbbenete csak fokozódott. Nick volt ott, ragyogó zöld szemeiben nem volt más, csak gorombaság. Utána akart szólni, de a fiú addigra már elment.
- Minden rendben? - érdeklődött régi barátja.
- Nem... Nem hiszem el, hogy ezt csinálta!
- Nyugi! Vannak bunkók a világon. Ne foglalkozz velük! - legyintett egyet.
- De ő az osztálytársam - csóválta meg a fejét, mire barna tincsei hullámozni kezdtek.
- És? Attól még nem lehet bunkó?
- Az osztálytársam, aki tegnap megcsókolt és azt mondta, hogy szeret - nagyot nyelt, mert még ő sem tudta elhinni. Fura, hogy magáról beszélt, eddig mindig egy sorozat vagy könyv szereplőiről beszéltek csak Evaval ilyen témában, most pedig magáról egy fiúval...
- Oh! - nem kellett többet mondania. Ilyen volt Luna szerencséje, és ezt Back is tudta.
- Nekem most mennem kell - szólalt meg a csengő. - Akkor délután?
- Délután. Szia! - ölelte át, sarkon fordult és elviharzott. Nagy levegőt véve besétált az intézet hatalmas ajtóján. Nem volt régi építésű az épület, na meg tavaly újították és szerezte be pár fejlesztést, ami pár projektorba kimerült, hozzá laptopot viszont már otthonról kellett hozni, ha a tanár vetíteni akart. Emellett még építettek egy liftet is, bár az iskola csak két emeletes volt, mindig volt egy diák, aki eltörte a lábát, vagy egy tanár esetleg karbantartó, akinek túl sok cucca volt ahhoz, hogy mindent fel tudjon vinni egyszerre. Mire a lány felért a terembe, Nick már a helyén ült és zenét hallgatott. A lány még beszélni szeretett volna vele, de a tanár megállt mögötte és enyhén leordította a fejét, hogy húzzon a helyére, vagy egyest kap. Szépen kezdődött a nap. A szünetekben se járt nagyobb sikerrel, Nick került őt, hamarabb kiment a teremből, vagy valami olyannal foglalta el magát, hogy a lány ne tudjon odamenni.
- Luna, akkor a dombnál? - állt meg utolsó óra után Eva legjobb barátnője mellett.
- Persze. Jah, és valakit vinnék magammal, ha nem baj.
- Nem tán... Nick? - nézett a sapkás lány kaján mosollyal Lunára.
- Mi? Nem, dehogy - nézett le szomorúan a földre. - Majd később mesélek - indult el, faképnél hagyva barátnőjét, aki csak értetlenül bámult utána.
Két óra múlva mindenki a dombnál volt mire Lunáék megérkeztek. Az addig nevetgélő társaság most síri csöndben bámulta a fekete hajú fiút, aki Luna mögött pár lépéssel lemaradva bóklászott.
- Itt vagyunk! Bocsi a késésért, de Back egy kicsit eltévedt a városban - mutatott a fiú felé.
- Na szépen vagyunk! - szólalt meg keserűen Nick. - Elhoztad az öribaridat is? Tudtommal csak úgy random embereket nem hívunk meg, még ha kavarunk is vele.... - a lánynak elkerekedett a szeme, annyira ledöbbent, Bakc pedig... ő csak hangosan felnevetett.
- Mi bajod van? Back még a régi sulimban volt a legjobb és EGYELTEN barátom -hangsúlyozta ki az "egyetlen" szót.
- Aha, és ezt úgy el is kéne hinnünk?
- Ah, azt hiszel amit akarsz, de én sose hazudtam neked. Ez az igazság! - zárta le Luna ezt a témát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése