2016. szeptember 18., vasárnap

Tizenharmadik rész

- Mit akartál mondani? - kérdezte ridegen a lány. Nick értetlenül nézett a lány barna szemeibe.
- Én? Semmit. Igazat megvallva, indulni készültem.
- Akkor miért hívtál ide? - kezdett ingerült lenni Luna hangja.
- Én biztos nem! Érezd csak jól magad a "barátoddal".
- Pedig Nicky mondta, hogy valamit meg akarsz velem beszélni. Nem nagyon akartam bele menni, de látom, felesleges volt idejönnöm!
- Hogyan? Én az ég világon semmit nem akarok tőled.
- Remek, akkor ezt megbeszéltük, mentem! - fordult meg Luna, majd azzal a mozdulattal vissza a fiúhoz. - De tudod, nagyon gyerekesen viselkedsz - Luna ismét megfordult, és már indult is volna vissza, amikor egy kéz visszarántotta. A lány kérdőn nézett Nickre.
- Várj már! Igazatok volt... - sóhajtott egyet, s mint akinek nincs más választása, feladta a dacot. - Gyerekesen viselkedek Back miatt, pedig ő csak az egyik legjobb barátod volt. Csak tudod... én kevés ilyet láttam, ahol senki nem érez többet - na meg láttam, amit láttam, ahogy rád nézett. 
 -Nick, tudom - enyhült meg a lány. - Mindenki ezt gondolta, bántottak is miatta. Páran rendszeresen abban lelték örömöket, hogy zaklattak minket, és keresték a félreérthető alkalmakat, hogy mikor tudják bebizonyítani, mi tényleg járunk. Ettől függetlenül mi kiálltunk egymás mellett, pedig bármelyikünk beleunhatott volna.
- Oh, hogy én mekkora hülye vagyok! Ugye megbocsájtasz?
- Csak ha visszajössz velem - nevette el magát Luna.
- Rendben, megadom magam - tette fel a kezét a fiú, majd mosolyogva megölelte meg a lányt. - Köszönöm! - Luna csak elmosolyodott és visszarángatta a fiút a többiekhez.
Na, megjött a durcitesó - kiáltott fel Nicky üdvözlésképp.
A délután további részében sem tettek mást, mint előtte csak most már Nick is egy fokkal jobban érezte magát, tudva, hogy Luna még mindig kedveli valamennyire. Mikor hazafelé mentek, a fiú félre húzta a lányt.
- Luna, én tényleg félreismertem Backet. Tök jó fej srác és tényleg van valami a történeteiben, hiába mondogatja, hogy semmi érdekes nem történik vele.
- Oké, és még meddig fogsz bocsánatot kérni? - tetette felháborodását. - Hidd el, én is hasonlóan reagáltam volna, ha így meglátlak egy régi baráttal, csak én már megszoktam.
- Mit?
- Hogy mindig lányok vesznek körül, akiket nem ismerek, és akik mindig rád hajtanak - Nick jó szorosan átölelte Lunat. - De most már menjünk! Holnap suli és doga lesz.
- Jaj, ne már! Miből?
- Töri, na meg lehet, hogy bioszból is feleltetnek.
- A franc... akkor én húzok! Szia! - de még utoljára magához húzta a lányt és puszit nyomott a homlokára.


2016. szeptember 16., péntek

Tizenkettedik rész

A délután viszonylag jól telt, sztorizgattak, mindenki meg akarta ismerni Backet, és bár a fiúnak nem volt sok érdekes története, mégis mindenki (Nicket kivéve) őt akarta hallgatni. Még Luna is ovisként ült legjobb barátja előtt, mint akinek most olvassák fel a kedvenc részét a kedvenc meséjéből, pedig ő maga is szereplője volt egy-egy történetnek. Nick már távolságtartóbb volt, az első percektől hátrébb húzódott a csapattól, és csak akkor szólalt meg, ha fel akart vágni, vagy ha a helyzet megkívánta. Húga egy idő után megelégelve a szituációt, félrehúzta testvérét, hogy a többiek ne hallják őket.
- Még mindig játszod magad? Nem gondolod, hogy ez egy kicsit gyerekes? - kérdezte mosolyogva.
- Gyerekes!? Egyáltalán nem - felelte komoran.
- Oké, akkor kérdezem másképp. Mi a fene bajod van? Back jó fej, nem nyomulós típus és jó a humora. Általában te is az ilyen haverokat keresed.... Te is ilyen vagy!
- Semmi.
- Ahaaa... már értem! - mérte végig kaján mosollyal Nicky bátyját.
- Mit? - nézett unottan a fiú húgára.
- Az zavar, hogy vele Luna közvetlenebb, felszabadultabb és több a közös emlékük.
- Nem... nem ez zavar - nézett keserűen a lányra, mintha egy gyógyuló sebét tépte volna fel valaki.
- Nem versz át, Nick! A testvéred vagyok, ismerlek. Luna más neked, fontosabb, de ne szúrd el az isten szerelmére, mert még én is bírom a csajt. Amúgy meg, mióta zavarnak más fiúk? Back már ezerszer leszögezte, hogy ő csak Luna haverja, és ha nem találnak lakást, akkor megy is.
- Nem is ezzel van a baj - nevetett fel keserűen a fiú. - Te nem láttad Luna arcát mennyire örült neki, és most mondhatod, hogy Luna ilyen, de sose láttam még így örülni, még Evanak sem. És Back... bírnám a srácot, komolyan, viszont a szeme mást mondd, mint amit ő maga mond.
- És Luna?
- Mi van vele?
- Még, ha Back így is érez, Lunában nem bízol annyira, hogy téged szeret, és közben nem másra vágyik csakis rád? Nick... ők csak barátok.
- Ja, csak tudod, ritka az olyan fiú-lány barátság, ahol az egyik nem érez többet.
- És te ezért nem érzed jól magad? Te, Nick Graham, aki csak azért összejött egy csajjal a pasija előtt, hogy bemutassa, ő erre is képes. Na, ne viccelj már! Most lenne lehetőséged, hogy jobban megismerd Lunát, hogy közelebb kerülhess Lunához. Ha te ezt nem használod ki, akkor már bocs, de te egy nagy barom vagy.
- Na és? Mit érdekel téged, aki mindig csak morgott a lányok miatt? - emelte tekintetét a pár méterrel odébb lévő társaságra, Lunára.
- Mit érdekel? Te a bátyám vagy, rossz lenne látni a szomorú fejedet a suliba és a mérges verziót otthon.
- Jó, de akkor sem megyek vissza! Eddig is csak azért maradtam, mert kínos lett volna elmenni.
- Te tudod! - azzal a lány visszament a társasághoz, és Lunának súgott valamit. Pár pillanat múlva a barna hajú lány állt meg Nick előtt. A fiú kérdőn nézett rá.
- Mit akartál mondani? - kérdezte ridegen a lány.