Tizenharmadik rész

- Mit akartál mondani? - kérdezte ridegen a lány. Nick értetlenül nézett a lány barna szemeibe.
- Én? Semmit. Igazat megvallva, indulni készültem.
- Akkor miért hívtál ide? - kezdett ingerült lenni Luna hangja.
- Én biztos nem! Érezd csak jól magad a "barátoddal".
- Pedig Nicky mondta, hogy valamit meg akarsz velem beszélni. Nem nagyon akartam bele menni, de látom, felesleges volt idejönnöm!
- Hogyan? Én az ég világon semmit nem akarok tőled.
- Remek, akkor ezt megbeszéltük, mentem! - fordult meg Luna, majd azzal a mozdulattal vissza a fiúhoz. - De tudod, nagyon gyerekesen viselkedsz - Luna ismét megfordult, és már indult is volna vissza, amikor egy kéz visszarántotta. A lány kérdőn nézett Nickre.
- Várj már! Igazatok volt... - sóhajtott egyet, s mint akinek nincs más választása, feladta a dacot. - Gyerekesen viselkedek Back miatt, pedig ő csak az egyik legjobb barátod volt. Csak tudod... én kevés ilyet láttam, ahol senki nem érez többet - na meg láttam, amit láttam, ahogy rád nézett. 
 -Nick, tudom - enyhült meg a lány. - Mindenki ezt gondolta, bántottak is miatta. Páran rendszeresen abban lelték örömöket, hogy zaklattak minket, és keresték a félreérthető alkalmakat, hogy mikor tudják bebizonyítani, mi tényleg járunk. Ettől függetlenül mi kiálltunk egymás mellett, pedig bármelyikünk beleunhatott volna.
- Oh, hogy én mekkora hülye vagyok! Ugye megbocsájtasz?
- Csak ha visszajössz velem - nevette el magát Luna.
- Rendben, megadom magam - tette fel a kezét a fiú, majd mosolyogva megölelte meg a lányt. - Köszönöm! - Luna csak elmosolyodott és visszarángatta a fiút a többiekhez.
-  Na, megjött a durcitesó - kiáltott fel Nicky üdvözlésképp.
A délután további részében sem tettek mást, mint előtte csak most már Nick is egy fokkal jobban érezte magát, tudva, hogy Luna még mindig kedveli valamennyire. Mikor hazafelé mentek, a fiú félre húzta a lányt.
- Luna, én tényleg félreismertem Backet. Tök jó fej srác és tényleg van valami a történeteiben, hiába mondogatja, hogy semmi érdekes nem történik vele.
- Oké, és még meddig fogsz bocsánatot kérni? - tetette felháborodását. - Hidd el, én is hasonlóan reagáltam volna, ha így meglátlak egy régi baráttal, csak én már megszoktam.
- Mit?
- Hogy mindig lányok vesznek körül, akiket nem ismerek, és akik mindig rád hajtanak - Nick jó szorosan átölelte Lunat. - De most már menjünk! Holnap suli és doga lesz.
- Jaj, ne már! Miből?
- Töri, na meg lehet, hogy bioszból is feleltetnek.
- A franc... akkor én húzok! Szia! - de még utoljára magához húzta a lányt és puszit nyomott a homlokára.